Ajándék


Emmának

Alig vártuk, hogy megszülessél,
Jöttöddel annyi jót tettél.
Életünket megajándékoztad,
Lényeddel megkoronáztad.

Mikor Rólad  hallottam
Magamban megriadtam,
Anya lehetek? Én? - 
- megdöbbentett a tény.

Hónapról hónapra dédelgettelek,
Nem hittem, hogy megérinthetlek.
Beszéltem hozzád, szeretgettelek,
S közben a félelem egyre nagyobb lett.

Fogsz-e szeretni? Bennem bízni?
Jól foglak-e én nevelni?
Megadom-e mindazt neked
Mit gyermeknek az életben lehet?

Mikor először kézbe vettelek,
Ámultam szépségedet,
Áldottam az Istent nagyon,
Hogy mindkettőnket megtartott.

Most már egyre nagyobb vagy,
S értelmed úgy nyilogat 
Miként jő napra nap.
Percre pillanat.

Tudom már nem hiába éltem,
Te vagy az én legnagyobb kincsem.
Áldott ajándék, melyre vigyázom
Ó én édes kislányom.

Szeretnék jó anyád lenni,
S Istent is arra fogom kérni
Adjon nekem bölcsességet
Mivel felnevelhetlek.

Lehessek barátnő, anya,
Olyan kire én vágytam valaha.
Most már csak azt remélem,
nem vetsz el engem gyermekem ...
 


 
 

Vissza a versekhez